Gondoltad volna, hogy a foci már kétezer éve jelen van az emberiség életében? Legősibb formája a kínai forrásokban szerepel: i.e. 2000 körül Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzéséhez használta fel ezen erőt, gyorsaságot, ügyességet és találékonyságot igénylő játékot. A ma játszott futballhoz nem sok köze volt, leginkább persze az, hogy labdával játszották (ezt nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki), illetve hogy tilos volt azt kézzel megérinteni. Ősi kínai neve is innen ered: „csu-küh” annyit tesz, mint „rúgni-labda”. A szabályok szerint 4-6 játékos kimonóban körbeállt a pályán, a feladat az volt, hogy a labdát lábbal minél tovább a levegőben tartsák.
Hamarosan Japánban is elterjedt e sport őse, kemari néven. Kínában a rabszolgák kivételével mindenki játszotta és játszhatta a futball ősének tartott játékot, a szigetországban viszont kezdetben csak a főnemesség kiváltsága volt a játék. Egy Sun-cso nevű festő képein még stoplis cipőt viselő játékosokat is felfedeztek. A japán futballban nyolc-nyolc játékos küzdött egymás ellen a labda birtoklásáért. A szabályok olyan szigorúak voltak, hogy már azt is kiállították, aki hozzáért a másik hajához.
Érdekes módon a test- és sportkultuszáról híres görög, majd a római birodalomban nem kapott helyet ez a játék – mindenesetre egyes labdajátékokban állítólag felfedezhetők a foci elemei.
Történeti források ezt követően csak a középkorban említenek újra egy labdarúgáshoz hasonlatos játékot. Akkor viszont komoly társadalmi problémákat okozott: 1349-ben királyi rendelettel kellett fellépni a „football” ellen, mivel gyakorlása közben a férfiak elhanyagolták testedzést, az íjászatot és vívást. Nem vetett jó fényt a futballra az a legenda sem, miszerint az első futball-labda egy dán bandita feje volt.
Franciaországban eleinte afféle „télűző” szertartás volt a labdarúgás: a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba gyömöszölték és kirugdosták a faluból. A babona szerint aki a legnagyobbat rúgta a labdába, az mentesült leginkább a rontásoktól. Később a franciáknál szintén korlátozni kellett a labdarúgás őrületét: “ördögi mulatság”-nak titulálták, főleg azért, mert nem ritkán vérre menő küzdelmet vívtak a pályán a heves gallok. A mérkőzések nem ritkán egy egész napon át tartottak, és (már akkor is) tömegverekedésbe torkollottak. Falvak, városrészek játszottak egymással, a résztvevők száma 500-1000 körül mozgott, a “kapuk” pedig olykor 5 kilométeres távolságra voltak egymástól. Nem csoda hát, hogy a nemesség rossza szemmel nézte a „vandálokat”, és börtönnel fenyegette meg a szenvedélyes futballozókat.
A XIV. század elején az itáliai Firenzében megjelent a calcio. Ezt két, szigorú rend szerint felállított 17 fős csapat vívta egymással. Ez volt az első körülhatárolt városi pályán zajló, bíró (!) által irányított csapatjáték. A kapukat két sátor helyettesítette, ezek mellett állt fel a „rezesbanda”, mivel a játékot muzsikaszó is kísérte. A korabeli krónikások ekkor sem voltak túl jó véleménnyel róla: “A futball olyan játék, amelyben fiatal emberek… bökdösnek egy nagy labdát, nem dobják a levegőbe, hanem lábukkal görgetik a földön. Mondhatom, eléggé megvetendő játék, s szerintem legalábbis sokkal közönségesebb, méltatlanabb, hitványabb, mint bármelyik másik fajta; ritkán végződik kár, baleset vagy a játékosok valami baja nélkül” – írta egyikük, bizonyos Philipp Stubbes.
A mai értelemben vett labdarúgás az 1820-as években, az angliai diákok körében virágzott fel. Meghatározták a pálya nagyságát, a résztvevők számát és tiltották a durvaságot – ez utóbbit száműzték a rögbibe. 1857-ben alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet. A XIX. századra tehető az általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása is, majd 1863-ban az iskolák és a társadalmi egyesületek létrehozták a Football Associationt. Az első angol bajnokságot 1872-ben rendezték meg. Ezt követően Európa-szerte az angolok terjesztették el a focit: játékosok, edzők szerződtek a kontinensre, hogy beindítsák a bajnokságokat. A sportág vezető testületét, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA) 1904-ben alapították, azzal a céllal, hogy összehangolják a nemzeti szövetségek tevékenységét. Az első labdarúgó világbajnokságot 1930-ban rendezték meg a dél-amerikai Uruguayban, és ettől kezdve a labdarúgás világunk legnépszerűbb játékává vált.
Magyarországon 1901-ben indult be a profi labdarúgás. Első bajnokunk a BTC nevű csapat volt, bár a nagyobb egyesületek (UTE, MTK, Ferencváros) már korábban kialakították a maguk futballszakosztályait. A magyar foci igazi aranykora azonban az ötvenes években köszöntött be: ki ne ismerné a legendás Aranycsapatot, olyan klasszisokkal, mint Puskás, Bozsik, Kocsis, Czibor, Hidegkuti…Nevükhöz fűződik, hogy 1953 november 25-én Londonban, a Wembley stadionban első ízben győzték le az angolokat hazai pályán. Veretlenségüket egy évvel később, az 1954-es vb berni döntőjében veszítették el, mégpedig az új foci-nagyhatalommal, az NSZK-val szemben. A brazil válogatottal pedig 1958-ban ismerkedhetett meg igazán a focirajongó közönség: ekkor Svédországban, 1962-ben Chilében, 1970-ben pedig Mexikóban végeztek az élen. Mindhárom győzelem részese volt Edson Arantes Do Nascimento, azaz Pelé.
1960-tól előzör Henri Delaunay-kupa néven rendezték meg az európai nemzetek kupáját, a későbbi Európa-bajnokságot. Az első EB-győztes az akkor még javában létező Szovjetunió volt, négy évvel késobb a spanyolok, majd az olaszok diadalmaskodtak. A 70-es években a nyugatnémet, illetve a holland válogatott is jelentős sikereket könyvelhetett el. A nyolcvanas években az olaszokra, majd a dél-amerikai, elsősorban argentin futball tartotta lázban a világot – ez már Maradona korszaka. De a hollandok is ismét hallattak magukról: a „csodatrió”, a Van Basten-Rijkaard –Gullit hármas egy évtizedig jelen volt a bajnokságokon. 1984 a franciák nagy éve volt, különösen Michel Platinié: EB-győztes és EB-gólkirály lett. A kilencvenes évek óta jóformán töretlen a brazilok diadalsorozata, Európában pedig a svédek, a dánok, a spanyolok, a hollandok, az oroszok és a németek könyvelhettek el jelentősebb sikereket. Már csak egy pár napot kell várni, és kiderül, hogy valamelyik régi róka diadalmaskodik-e, vagy pedig új focinagyhatalmat avathatunk…