Mint annyi korbbi Hlyagcirkusz produkciban, ebben a produkciban is, olyan figurk jelennek meg, akik szinte eladsrl eladsra mindig „ugyanazok”. Sokszor rekvizitumaikat is magukkal cipelik, mint az igazi bohcok. Mindig ugyanazok a szemlyek, mindig ms s ms trtnetben. Lelkillapotuk vltozhat, szemlyazonossguk nem. Ilyen a dva, a mindig az utols pillanatban rkez nekesn. Ilyenek a zenekari tagokat alakt mnikus zenebohcok, akik az elads folyamn tlcsrhegedn, bgcsigkon s klnbz hangols szghegedn jtszanak. De nha olyanok, mint egy szinkron- zajbrigd. A dvra vrva megszlal egy tragikomikus zenekar s krus idegfeszltsgtl vibrl operja. A mvet leveznyl karmester egy ember nagysg metronm ingjhoz kiktve irnytja nem mindennapi zenekart. Az inga nha vratlanul kileng. Olyan irnyokba is, amire a legkevsb szmthatunk elre. A darab els rsze rondo formban pl fel, ez a zenekari rokban jtszdik. ezutn kvetkezik egy nagy generlpauza, amely lnyegben a csndnek s vletlen zajoknak partitra-szer eladsa. A „nagy vrakozs” a darab msodik rsze inkbb egy fgra emlkeztet, de jobban hasonltva a fga eredeti jelentsre, a futsra s a kergetzsre, mindez Thomas Bernhard szoksos gyllet riival fszerezve.