A New York-i leányzó mindössze 22 éves, de már magáénak mondhat 5 Grammy- és 4 Billboard-díjat. Első nagylemeze világszerte tízmillió példányban kelt el, mindezzel beírta magát a popvilág üdvöskéi közé.
A soul-díva 1981. január 25-én Alicia Augello Cook néven jött a világra s New York Manhattan negyedében nőtt fel. 5 éves korában kezdett zongorázni, 14 évesen pedig már első nagylemezének dalait írogatta üres óráiban. 16 évesen leérettségizett, s éppen a Columbia egyetemre készült, amikor felfigyelt rá Clive Davis producer, aki többek között Carlos Santana, Janis Joplin, az Aerosmith és Whitney Houston lemezszerződéseit irányította.
Alicia „Songs In A Minor” címû albuma az első héten 300 ezer példányban kelt el, amely óriási szám: “Nem tudtunk egyszerûen többet gyártani belőle. Ilyet a negyven éves karrierem alatt nem láttam még” – áradozott róla Clive Davis.
Hogy Davis öreg róka a szakmában, azt jól bizonyítja Keys visszaemlékezése is első találkozásukra: „Az irodájában alig győztem kapkodni a fejem, annyi fotó volt a falakon olyan emberekről, akikre mindig csodálattal néztem fel. Stevie Wonder, Earth Wind and Fire, Bruce Springsteen, Janis Joplin: mind-mind ott voltak közöttük, és akkor jöttem rá, kivel is állok szemben. Meghallgatta a zenémet és beszélgettünk, elmondta, mit gondol, megkérdezte az én véleményemet is a terveimről, álmaimról, arról, hogy merre szeretnék elindulni. Hát így indult a karrierem.”
A népszerűségnek persze megvoltak a maga trükkjei: Davis Aliciával körbeutazta egész Amerikát és meglátogatta a fontosabb rádióállomásokat, sőt, rossznyelvek szerint az MTV-t meg is fenyegette: “Addig innen nem megyek el, amíg nem ígéritek meg, hogy a számot magas rotációban játsszátok!” A Fallin klipjében Alicia a börtönbe utazik, hogy meglátogassa szerelmét. Maga a dal Alicia elmondása szerint „a kapcsolatok magasságairól és mélységeiről szól, hogy hogyan esel szerelembe és hogyan ábrándulsz ki ugyanabból az emberből.”
A dal blues-os, zongora-alapokra épül, finomabb hangvétele egycsapásra meghódította a közönséget, s a a zongora szeretete, az R&B, a soul és a hip-hop hatása Keys szinte minden dalában érezhető. Saját bevallása szerint ezeken kívül érezhetően nagy hatással volt rá az afrikai ritmus és a tradicionális flamenco is. Második kislemeze “A Woman’s Worth” címet viselte, ez folytatta a “Fallin'” történetét és zenei hangulatát.
Ezt követték az exkluzív partik és a TV-showk, amelyekben Alicia is fellépett. Davis villájában exkluzív esteket szervezett a leányzó és legfontosabb médiapartnerei számára, majd az énekesnő meghívást kapott a Jay Leno Show-ba és Oprah Winfrey mûsorába is. Nehéz is lett volna ellenállni Aliciának: egy gyönyörû fekete lány, aki hangjával és előadásmódjával lenyûgözi a közönséget, amikor olyan régi klasszikusokat énekel, mint a Summertime…
Aztán az abszolút sikert jelentette: öt Grammy-szobrocskával térhetett haza, köztük a Fallin megnyerte az év dalának járó díjat, a Songs In A Minor az év legjobb legjobb rhythm and blues albuma lett, őt magát pedig az év felfedezettjeként is díjazták. A Fallin és A Woman’s Worth után következett Prince dalának, a How Come You Don’t Call Me feldolgozása. Prince állítólag először az ügyvédjét akarta hívni ekkora szemtelenség láttán, de a számot meghallgatva rájött, hogy Alicia verziója jobban tetszik neki, mint az eredeti. 2002 végén jön a Girlfriend címû negyedik single. Alicia ezután egy kis pihenőt tartott, hogy aztán idén december 1-jén új albummal (The Diary of Alicia Keys) várja rajongóit. Novemberben már bemutatta új videóját, amelyet a You Don´t Know My Name (Nem tudod a nevemet) címû dalához készített. Ami azt illeti, ennek világszerte épp az ellenkezője igaz.