Amerikai éjszaka: Egy speciális szűrő segítségével nappal készült felvétel, amelynek olyan a hatása, mintha a jelenet éjszaka játszódna. (Erről a módszerről kapta Fracois Truffaut egyik filmje is a címét /La Nuit américaine/, amely 1974-ben Oscar-díjat kapott.)
B film: Manapság az igénytelenebb filmek egyik elnevezése. A „B movie” kifejezés eredetileg Amerikában született a 30-as években. A gazdasági válság idején a mozik párosával vetítették a filmeket, hogy ezzel is becsalogassák a nőzőket az üres mozikba. A rangosabb mozik a fő attrakció előtt vetítették őket, a külvárosi mozik viszont gyakran két B filmet vetítettek egymás után. A hosszúk körülbelül egy óra volt, műfajuk krimi, western vagy kalandfilm.
Film noir: Az ú.n. sötét széria első darabja John Huston 1941-ben készített A máltai sólyom (The Maltese Falcon) című filmje, amelyben Humphrey Bogart játszotta a főszerepet. A műfaj Amerikából ered, az elnevezés mégis francia (film noir, azaz „fekete film”), mert francia kritikusok foglalkoztak először komolyan ezekkel a munkákkal. A film noirok atmoszférája nagyon sajátos. Majdnem mind fekete-fehérben készültek (Huston állítólag sírva fakadt, amikor A máltai sólyom később mesterségesen kiszínezett változatát meglátta), és sajátos kelléktáruk van. Ezek közé tartozik pl. a gonosz nő, a sötétben felvett jelenetek, az eső. A film noir tulajdonképpen a későbbi amerikai krimik, thrillerek elődje. A film noir jelentős filmjei:
A máltai sólyom (The Maltese Falcon, 1941. r.: John Huston)
Gyilkos vagyok (Double Indemnity, r.: Billy Wilder, 1944). A forgatókönyvet Wilder közösen írja Raymond Chandlerrel. Ebben a filmben bukkan fel először a később a film noir-okban oly sokszor szereplő kegyetlen, számító nőtípus.
A gonosz érintése (Touch of Evil. r.: Orson Welles, 1958): Ezzel a Mexikóban játszódó filmmel egy időre megszakad a sötét széria.
A franciákra is hatott a film noir, főleg az újhullámosokra. (pl. Kifulladásig / À bout de souffle, r.: Francois Truffaut, 1960). A film noir francia változatát „série noir”-nak nevezik. Különösen sokat merített a film noirból a franciák egyik legnagyobb krimirendezője, Jean-Pierre Melville (pl. Szamuráj, Le Samourai, 1967.)
A film noirok feltámasztására tettek többször is kísérletet a Coen testvérek. Már első rendezésük, a Véresen egyszerû, (Blood Simple, r. Joel Coen, Ethan Coen, 1984.)is magán hordozza a mûfaj stílusjegyeit. 17 évvel későbbi krimijük, Az ember, aki ott se volt (The Man Who Wasn’t There, r. Joel Coen, Ethan Coen, 2001) a széria klasszikus darabjaihoz hasonlóan fekete-fehérben készült, a film mégsem a régi film noir felélesztése, hanem annak újragondolt, modern változata.
Magyarországon a 30-as évek végén, a 40-es évek elején készültek film noirok. A magyar változat sajátos melodráma a háború árnyékában, a végzet asszonyának akkori megtestesülésével Karády Katalinnak. (pl. Halálos tavasz, r.: Kalmár László, 1939)
Westernfilm: Az első westernfilmnek A nagy vonatrablást (Edwin S. Porter, 1903) tekintik, mely kb. 10 perc hosszú. A westernfilmek előzményei azok a regények, amelyek Észak és Dél harcáról szóltak, a cowboyok és az indiánok csatározásairól, a vasútépítésről, a vadnyugat meghódításáról. A filmek hősei cowboyok, azaz marhapásztorok. Híres cowboyok: Jesse James; Billy, a kölyök; Buffalo Bill.
A western fénykora: 30-as, 40-es, 50-es évek. Legnagyobb rendezője: John Ford, legnagyobb színésze: John Wayne. Híres amerikai westernfilmek: Hatosfogat (Stagecoach, r.: John Ford, 1939), Délidő (High Noon, r.: Fred Zinnemann, 1952), Aki megölte Liberty Valance-t (The Man Who Shot Liberty Valance, r.: John Ford, 1962). A legdurvább, legvéresebb westernfilmeket Sam Peckinpah készítette a 60-es években, legendás filmje a Vad banda (The Wild Bunch, 1969).
A hatvanas évek a spagettiwestern, azaz az olasz westernfilmek kora. Legjelentősebb rendezője Sergio Leone, jelentős színészei Clint Eastwood, Lee Van Cleef. Híres spagettiwesternek: Volt egyszer egy vadnyugat (C’era una volta il West, r. Sergio Leone, 1968), Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari, r. Sergio Leona, 1964).
A hatvanas években mindkét Németország próbálkozott westernfilmek készítésével, az így keletkezett alkotásokat szokás krautwesterneknek nevezni. Az NSZK Winnetou-sorozatára (főszereplő: Pierre Brice) az NDK csattanós választ adott: Gojko Miticcsel elkészítette az Osceoláról, Csingacsgukról, Ulzanáról szóló filmeket. Mindkét ország stábja jugoszláviai helyszíneken forgatott.